Törvényen kívüli chopperesek

"Wyatt" és "Billy" filmbeli álma a végtelen szabadság földjéről, nem válhatott valóra abban az amerikai környezetben, ahol történetük játszódott, mégis rengetegen kezdtek álmodozni valami hasonlóról a film megnézése után. A "Szelíd motorosok" egy új chopper-generáció előképévé vált.

Wyatt és Billy Harley-ja abban az időben igazi különlegességnek számított. Nem a tankra festett amerikai zászló, sokkal inkább sajátos építés, és a filmben játszott szimbólum-szerepe miatt. Ilyen motorokat korábban nem nagyon lehetett látni, és motorok sem kaptak még hasonló szerepet a korábbi filmekben. Pedig a két motor csak eszköz volt a két hős számára, az utazás eszköze, mindaddig, amíg nem maga az utazás lett a fő cél.

Wyatt (Peter Fonda) és Billy (Dennis Hooper), a két pitiáner drogkereskedő eredetileg csak ki akartak ruccanni Los Angeles-ből New Orleans-ba, hogy betegyék lábukat a korlátlan lehetőségek és a végtelen szabadság földjére. A két főhős neve két western-figurára emlékeztette az amerikai nézőket: Wyatt Earp-re és Billy the Kid-re. Amerika azonban időközben megváltozott, a cowboyokból drogkereskedők lettek, és lovakról átnyergeltek motorokra. Az amerikai álom pedig rémálommá vált, ami végül a két hős halálához vezetett.
A film kultúrbombaként hatott 1969-ben, a filmbeli motoroknak pedig hamarosan kultikus jelentésük lett a fiatalok számára. A filmben látható motorokhoz hasonlót akkoriban egyetlen gyártó sem készített, senkinek eszébe nem jutott ilyesmi. Az olyan fickók, akik saját motorokat barkácsolnak maguknak, egyetlen gyártónak sem jelentettek célközönséget. Az ilyen fickók kisebbségben voltak, törvényen kívülinek, kívülállónak és individualistának számítottak az akkori amerikai társadalomban. Maga a "chopper" szó sem a motorok egy típusára vonatkozott, hanem azokra, akik átépítették motorjaikat saját igényeik szerint. Az első chopper motorok korántsem voltak olyan díszesek, mint mai gyári utánérzéseik.

A chopper kultúrkör nem a "Szelíd Motorosok" hatására jött létre, hanem annál sokkal korábban, a II. Világháború után. A helyszín Kalifornia, a szereplők pedig a "legkevésbé tiszteletreméltó" amerikai állampolgárok közül kerültek ki. Az 1947-es amerikai nemzeti ünnep Hollister városi megemlékezését egy "ittas és trágár motoros horda" zavarta meg, kisebb csetepatét idézve elő a helyszínen, és az amerikai médiában. Megkezdődött a "motoros huligánok" megbélyegzése, ami a társadalom nagyobbik felének felháborodásához, kisebbik felének pedig önszerveződéséhez vezetett: a motorosok a többséggel szembeszállva motoros klubokba szerveződtek. A média az MC-k megbélyegzésével válaszolt. Egy motoros a családban, maga volt a szégyen, akitől óvni kellett a gyerekeket. A világvégét ekkoriban leginkább a motoros bandáktól várta egy tisztességes állampolgár. Az MC-tagoknak azonban a banda volt a család, ahol jól érezhették magukat. A motorok között az Indian és a Harley-Davidson mellett megtalálható volt a Triumph, a BSA, a Norton és a BMW.

Miután kész volt a botrány, Hollywood nem tudta kihagyni a ziccert, hogy bele ne nyúljon a témába. Az 1950-es években került a mozikba az első motoros film Marlon Brando főszereplésével, a "The Wilde One" ("A vad ember"), melyben egy Triumph volt látható Brando alatt. A következő években került a mozikba a "The Wilde Angels" ("Vad angyalok"), a "Hells Angels" (A pokol angyalai) és a számos más motoros és rock témájú film. A filmek jót tettek a Harley-Davidson népszerűségének.

A motorgyártók kezdetben nem tudtak megfelelően reagálni az új motoros szubkultúrák igényeire. A 60-as évek elején valóságos motoros hullám söpört végig Amerikán, amiben angol és japán modellek is nagy szerephez jutottak. A Honda saját üzemet hozott létre Los Angelesben, és kétmillió dollárt invesztált saját modelljei népszerűsítésébe. A reklámszlogen bevonult a történelembe: "A legkedvesebb emberekkel a Honda nyergében találkozol". Ez a szlogen azonban nem a hosszú hajú, nyers, marihuanát szívó choppereseknek szólt.

Azok az emberek, akik Billy-t és Wyatt-öt a filmben agyonlőtték, az amerikai átlagembereket szimbolizálták. Nem a motorok tankjába rejtett drog miatt lőttek, hanem mert nem szerették a csavargó motorosokat. És hogy mennyire valós problémát feszegetett a film ezzel a végkifejlettel, mi sem bizonyítja jobban, mint a forgatás körülményei. Fonda és Hooper a film készítése közben épp úgy támadások kereszttüzébe került, mint a két szereplő, akiket játszottak. Ekkor már tudatosan arra törekedtek, hogy a film azokat a viszonyokat tükrözze vissza a mozi nézők felé, amelyben készült, amelyet a filmben a rendszerető amerikai polgárok könyörtelen világaként igyekeztek ábrázolni. George Hanson-ra (Jack Nickolson), az egykor köztiszteletnek örvendő ügyvédre, aki hátat fordított Amerikának, és a két hős mellé szegődött, szintén halál várt.

A film mentét a forgatás élményei alakították, nappal forgattak, éjjel a következő napot tervezték. Nem volt forgatókönyv, de mindig ott volt a lenyűgöző táj, és a mellékszerepeket helyi lakosokra bízták. Az élmények vezették a film útját, amely a "Born to be wild" zenéjével tömegeket ajándékozott meg egy új élménnyel, amin később motorosok nemzedékei nőttek fel.